Egy blog a Z generációnak.

Élet az érettségi után. Egy huszonéves gondolatai

Az utóbbi pár évem tele volt hullámvölgyekkel, amikért hihetetlenül hálás vagyok. Ezek formáltak azzá, aki jelenleg vagyok, és a következő pár sorban megosztom veled az utolsó 5 évben szerzett tapasztalataimat.

Ki vagyok én?

A szüleim fiatal koromban elváltak, édesanyám mellett nőttem fel egy veszprém megyei településen, Csabrendeken. Szerencsésnek tartom magam, mert soha nem voltak anyagi problémáink, amiért hálás vagyok a nagyszüleimnek és az édesanyámnak is.

Általános iskolában imádtam a matekot, viszont középiskolába egy veszprémi gimnáziumba mentem, ahol 2 évet töltöttem francia kéttannyelvű szakon. Utáltam oda járni. Nem álltak másból a napjaim, csak napi 3-5 órákat tanultam francia nyelvű tárgyakra, amiket egyáltalán nem tudtam megtanulni. Amikor iskolát váltottam, az osztályfőnököm kijelentette, hogy nem vagyok gimnáziumba való.

Végül veszprémben egy másik gimnáziumban érettségiztem le. Soha nem szerettem magolni, ezért irodalomra és történelemre egyáltalán nem tanultam, de végül jó eredménnyel végeztem el azokat is. 395 pontom lett anno, és 355 pont kellett az ELTE programtervező informatikus szakára, így felvételt nyertem Budapestre. Itt kezdődik az a történet, amit most megosztok Veled.

Élet az ELTE proginfón

Eleinte örültem, hisz az ország egyik legjobb programozói szakára kerültem be, ahol úgy képzeltem, hogy nem lesz több haszontalan tárgy, és olyan dolgokat tanulhatok, amik tényleg hasznosak. Nem így történt.

Párhuzamosan 5 programozási nyelvet tanultunk, mellette volt 3 matematika tárgyam is. Programozás dolgozatokat lapra írtunk, ahol közismerten gyakorlatban semmilyen programozási nyelv nem működik, de ez senkit se zavart. Matematikából rendszeresen hallottuk azt a mondatot, hogy “Más tantárgyból már biztos tanultatok erre egyszerűbb megoldást, de azt itt nem használhatjátok”.

Itt az első szemeszterben több tárgyból is megbuktam, majd passzíváltattam. Hazamentem egy fél évre, de fogalmam se volt, hogy mi legyen. Annyit tudtam, hogy nem akarok egyetemre járni. Ez a félév főként videójátékokkal telt, semmi hasznosat nem csináltam, majd visszamentem újra egyetemre.

A következő aktív félévemben szinte senkivel nem beszéltem, az összes volt kapcsolatomat elhanyagoltam, ezért teljesen egyedül folytattam az egyetemet. A félév végén ismét nem sikerültek a tárgyaim, ezért újra passzív félévvel folytattam. Úgy döntöttünk édesanyámmal, hogy a passzív félévem alatt elmegyek dolgozni, mellette pedig elkezdek egy szoftverfejlesztő OKJ tanfolyamot. Amint ezt a döntést meghoztam, az akkori barátnőm is szakított velem, amiért egyáltalán nem hibáztatom, sőt hálás is vagyok érte.

Új korszak: OKJ

A következő egy félévben egy intenzív OKJ tanfolyamot csináltam, ami 5 hónapig tartott és havi 100 ezer forintba került. Ettől függetlenül teljes káosz volt az oktatás. Egy huszonéves programozó srác tartotta nekünk a programozást, ami teljesen követhetetlen volt. Szabadidőmben H&M-ben dolgoztam heti 20 órában, és online kurzusokat csináltam programozásból. Hétfő, szerda,péntek 9től délután 3-ig OKJ-n voltam, kedden és csütörtökön dolgoztam, a maradék időmben pedig online kurzusokból tanultam programozni, vagy videójátékokkal játszottam.

Az OKJ-n ismertem meg az egyik legjobb barátomat, így már csak emiatt is abszolút megérte. Személyiedzőként dolgozott OKJ alatt, és tetszett, hogy milyen céltudatos, milyen céljai vannak az életben. Nem sokkal utána én is elkezdtem konditerembe járni és edzeni.

A H&M-es karrierem során leginkább azt tanultam, hogy nem akarok 1000 forintos órabérben dolgozni. Ráébredtem arra, hogy egy ebédemért másfél órát dolgozok, míg az új telefonomért 120-at. Itt döntöttem el azt, hogy több pénzt akarok keresni.

Az OKJ tanfolyamot sikeresen zártam, az én szakdolgozatomat külön kiemelték, hogy a legjobb volt a bemutatott projektek között. Ezután jelentkeztem az Óbudai Egyetem gazdaságinformatikus szakára.

Egyetem más szemszögből

2019.szeptemberében elkezdtem tanulmányaimat az Óbudai Egyetemen, ahol teljesen más felfogással álltam neki az egyetemnek, pénzt akartam keresni. Az első pár hónapban tanultam az egyetem nyújtotta ösztöndíjakról, majd elkezdtem a szaktársaimmal beszélgetni, hogy ne járjak úgy, mint az ELTE-n. Meglepetésemre rengeteg ösztöndíjat és egyéb bevételt lehet szerezni egyetemen, így egyáltalán nem volt opció az, hogy ismét 1000 forintos órabérben kelljen dolgoznom diákként.

A programozói tárgyak jól mentek egyetemen, ezért elkezdtem programozást korrepetálni. Az első félévben már havi 50 ezer forintos tanulmányi ösztöndíjat is nyertem, mellette pedig havi 25-40 ezer forintot kerestem korrepetálással.

Az évek során megtanultam, hogy egyedül sokkal nehezebb az egyetem, ezért mindenképp ajánlom, hogy találj olyan embereket magad mellé, akik jók abban amiben te nem, így rengeteget tanulhatsz tőlük a későbbiekben. A következő hónapokban megismertem a barátnőmet is,  akivel mai napig nagyon jól megvagyunk.

A második félévben szakelső lettem, és egyáltalán nem kellett megszakadnom benne. Havi 66.000 forintot kaptam tanulmányi ösztöndíjként, mellette pedig folytattam a korrepetálást is.

2020-ban belekezdtem egy egyetemi startup kurzusba, ahol végül csatlakoztam egy projekthez, amin jelenleg is dolgozunk. Havi 150 ezer forint állami támogatást kap minden csapattag, mellette pedig a korrepetálásaim óradíját is emeltem, így már havi 200 ezer forint körüli összeget kapok havonta.

Vállalkozás és az Online

Miután összejöttünk a barátnőmmel, megemlítette, hogy a keresztanyja sikeres karriert futott be, egy nagy kertes házban él Budapesten és körbeutazta a fél világot az évek során. Találkozni akartam vele.

Rá egy hétre össze is futottunk, és rájöttem, hogy a vállalkozói gondolkodásmód az egyetlen megoldás a céljaim eléréséhez. Nem akartam heti 40 órában dolgozni úgy, hogy alig marad időm élni az életemet. Tetszett az, hogy ő mennyit utazott és milyen életet élt. Elhatároztam, hogy én is saját vállalkozást indítok. Ennek a vállalkozásnak az egyik része ez a blog is, amit most olvasol. Fő célom olyan online bevételforrásokat kialakítani, amiket a világ bármely pontjáról végezhetek. Ki akarom használni az online világ lehetőségét. A vállalkozás mellett elkezdtem tőzsdézni is, amiről egy későbbi bejegyzésemben írok majd.

Mi a tanulság?

Minden kompromisszumokkal jár. Kilépsz a komfortzónádból, vagy azoknak dolgozol, akik megtették helyetted.

Bárminek is állsz neki, vagy találsz rá megoldást, vagy megtanulod a leckét, amire szükséged volt.

Nem az egyetem nyújtja a nagy fizetés lehetőségét, főként akkor, ha nem használod ki az egyetem nyújtotta ösztöndíjakat és egyéb programokat.

A legértékesebb forrásod fiatalon az időd. Ne dolgozz ezer forintos órabérért, ha nincs rá szükséged. Fejleszd magad, és idővel ez kamatostól kifizetődik.

Összegzés

2 éve nem dolgoztam diákként sehol, viszont annyi pénzt keresek, amennyit ezelőtt még soha, és azzal foglalkozom, ami tényleg érdekel. Rengeteg szaktársamnál látom, hogy heti 20-30 órában dolgoznak diákmunkában, és semmi idejük nem marad mellette a céljaik megvalósítására.

Célom olyan huszonévesekkel együtt dolgozni, akiknek szintén vannak céljaik, és nem tudják elképzelni magukat úgy, hogy heti 40 órában dolgozzanak mások céljaiért. Ha magadra ismertél, nyugodtan keress meg bármelyik közösségi oldalamon, és beszéljünk! Azt vallom, hogy a 21.században a kapcsolatoknak van a legnagyobb értéke, ezért mindig örülök, ha új embereket ismerhetek meg.

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Kapcsolódó bejegyzések

Németh Ádám

huszonéves egyetemista

Budapesten tanulok egyetemistaként. Célom, hogy harmincas éveimre több különálló bevételforrást felépítsek, és az ezekben szerzett tapasztalataimat megosszam kortársaimmal, azaz Veled!

Németh Ádám

Kedvencek
Kiemelt

This is the heading

Felfedezés