Egy blog a Z generációnak.

Amiket videojátékokból tanultam az évek során. Gondolatok huszonévesen

Fiatalabb koromban rengeteget játszottam videojátékokkal. Utólag visszagondolva voltak előnyei és hátrányai is bőven, hogy többezer órát töltöttem el számítógép előtt ülve. A következőkben erről mondom el a gondolataimat.

Szerintem napjainkban szinte lehetetlen, hogy valaki semmilyen videojátékkal nem játszott élete során. Lassan szinte már egy okosórára is telepíthetünk játékokat, így már az sem lehet kifogás, hogy nincs min játszani. Ez velem sem volt másképp. Hatalmas kocka voltam, ami egészen 20 éves koromig tartott. Többezer órát öltem bele videojátékokba, ezen belül is 3 meghatározó játék volt, amikkel játszottam: Metin2, League of Legends, Guild Wars 2.

Metin2: A szórakoztató monotonitás

Ezzel a videojátékkal körülbelül 4 évet játszottam összesen és máig nem tudom pontosan, hogy miért. Talán számodra is ismerős lehet a játék, de ha nem, akkor röviden összefoglalom miről volt szó. 4 karakter közül kiválaszthattad, hogy kivel szeretnél játszani, majd adtál egy nevet a karakterednek és kezdődött a játék. Ez nem állt másból, mint különböző szörnyek leütéséből, amik játékbeli aranyat és tárgyakat adtak. A játékon belül voltak boltok, ahol lehetett venni és eladni tárgyakat, viszont a játék 90%-a a szörnyek elpusztításáról szólt. Ezt a játékot ha röviden le kéne írnom, akkor a hipermarketes 3 napos kasszás karrieremhez tudnám hasonlítani. Borzalmas monotonitás, alacsony jutalmazási rendszerrel. A játék mégis népszerű volt.

Mi volt a tanulság? Még a legunalmasabb tevékenységet is el lehet adni, ha jól becsomagoljuk. Életem egyik legjobb időtöltése volt, amikor egy raktárban dolgoztam heti 20 órában. Miért? Folyamatosan célokat tűztem ki magam elé, hogy az adott nap hány rendelést fogok összeállítani, vagy éppen az adott rendelést hány perc alatt állítom össze. Bármilyen unalmas is egy tevékenység, kellő kreativitással elviselhetőbbé, néha még szerethetővé is lehet tenni.

League of Legends: Versenyszellem

Ezzel a játékkal még manapság is játszom, követem az európai- és világbajnokságokat. Kétségtelenül ebben a videojátékban van a legtöbb eltöltött órám, aminek viszonlyag egyszerű a magyarázata. A játék maga stratégiai csapatjáték, viszont ami igazán megfogott benne, az a komplex rangsorolási rendszere. Olyan jól összerakták ezt a rendszert, hogy néha teljesen megfeledkeztem az időről és csak arra koncentráltam, hogy feljebb kerüljek a ranglistákon.

A játékban több, mint 10 ezer órám van és Kelet-Európa legjobb 0,5%-ában végeztem az utóbbi pár évben. Főként azt tanultam ezalatt az idő alatt, hogy hatalmas motivációt ad, ha valamiben a legjobbak között akarom tudni magam, közben pedig sokkal szórakoztatóbb azzal foglalkozni, amiben jó vagyok.

Ennek nem is muszáj a videójátékokra korlátozódnia. Egyetem mellett programozást korrepetálok, mert szeretem, és egyáltalán nem nyűg, közben pedig annyit keresek vele, amennyit anno egy délután alatt kerestem diákmunkával.

Guild Wars 2: Bevezetés a kereskedésbe

Imádtam ezt a játékot, viszont abba kellett hagynom, mert rájöttem, hogy egész nap képes lennék vele játszani. Egy népszerű szerepjátékról van szó, aminek hihetetlenül kidolgozott kereskedési rendszere van. Emellett persze ugyanúgy lehet küldetéseket csinálni, szinteket lépni, új területeket felfedezni, de én az időm nagy részét a játékon belüli kereskedéssel töltöttem.

Vicces belegondolni, de itt tanultam meg a tőzsde alapjait, hogy hogyan formálja a folyamatos kereslet-kínálat változása az árfolyamokat és hogyan használhatom ezt ki, hogy profithoz jussak.

Az ilyen játékok nagyon hasonlítanak a való életre, emiatt kellett abbahagynom, mivel döntenem kellett, hogy a játékon belül, vagy a játékon kívül szeretnék sikereket elérni. Kereskedhetek a játékon belül tárgyakkal és jutok játékbeli profithoz, vagy elkezdek a való életben aktívabb lenni és azzal keresek valódi pénzt.

Összegezve

Manapság már közel sem játszom annyit, mint 2 évvel ezelőtt, ami rengeteget segített produktivitás terén, viszont sok dolgot is tanultam belőle. Kialakult egy olyan szemléletmódom, ami sokat segít a hétköznapokban. Fontos elemei voltak a személyiségfejlődésemnek, de idő kellett ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt.

Ha érdekel a véleményem, akkor azt tudom tanácsolni, hogy kérdezd meg magadtól, hogy miért szeretsz egy adott játékkal játszani? Mi okoz benne örömet? Ugyanazt valószínűleg meg fogod találni a való életben is, amire akár a jövőbeli vállalkozásodat is építheted.

 

 

 

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Kapcsolódó bejegyzések

Németh Ádám

huszonéves egyetemista

Budapesten tanulok egyetemistaként. Célom, hogy harmincas éveimre több különálló bevételforrást felépítsek, és az ezekben szerzett tapasztalataimat megosszam kortársaimmal, azaz Veled!

Németh Ádám

Kedvencek
Kiemelt

This is the heading

Felfedezés